Egy korábbi posztban már leírtam egyszer, hogy engem a crassulákban és a hasonló pozsgásokban a gyors fejlődésük fogott meg. Az ember elkezd nevelni egy ilyen növényt és hamar viszontlátja a munkája, törődése eredményét. Írtam azt is, hogy a gyors regenerálódás is hasonlóan vonzó tulajdonság, mivel a gyakorlatlan növénykedvelők számára ideális lehet a hibázás lehetősége, azaz hogy egy-egy tartásbeli hiba (leggyakrabban a túlöntözés) nem feltétlenül végzetes, sőt - időben felismerve - teljes mértékben visszafordítható.

Ezek mellett a harmadik olyan jellemző, ami miatt a crassulák mellett ragadtam az egyszerű szaporítás. A szaporítás három módon lehetséges:

- magról (erről a módszerről nem fogok írni, mivel nincs ilyen tapasztalatom és a blog pont arról szól ugyebár, hogy én mit és hogyan csinálok/csináltam a pozsgásaim nevelgetése során)

- hajtásról

- és levélről

A hajtásról történő szaporítás meglehetősen egyszerű. Hajtás alatt esetünkben olyan növénydarabot értek, ami legalább 2-4 levelet tartalmaz egy szárszakaszon. Ilyen hajtást úgy kapunk, ha letörjük egy nagyobb, fejlettebb növényről, amelyet szaporítani szeretnénk. Így a hajtásunk alján lesz egy szárcsonk, amelyből a későbbiekben a gyökérzet fejlődik majd ki. Ha megvan a letört hajtásunk, akkor akár azonnal is eldughatjuk egy kis cserép földbe, de újabban arra jöttem rá, hogy ha nem ültetjük el azonnal, hanem pár napig úgy hagyjuk letéve a cserép mellé vagy akárhová, illetve ha elültetjük bár, de néhány napig nem öntözzük meg, akkor a vízhiány hatására korábban beindul a gyökérképződés. Az azonnal elültetett és öntözött növény esetében ez több időt vesz igénybe. Hajlamosak vagyunk ugyanis a frissen ültetett hajtásunkat jól meglocsolni, "hogy hamar megnőjön". Sok esetben azonban éppen ellenkező hatást érünk el, mert a kis szárcsonkunk ami a földbe került az ültetés után, hamar elrohadhat, jelentősen lelassítva ezzel az új növényke fejlődésének beindulását. Az alábbi képen látszik, hogy nálam hogyan fest egy ilyen hajtásról szaporított óvoda.

A levélről történő szaporítás szerintem lassabb és egy kicsit kockázatosabb. Bár az igazat megvallva mostanában már nem annyira esetleges, hogy egy-egy leveles szaporítási kísérletem sikeres lesz-e vagy nem. Régebben valószínűleg rosszul csinálhattam valamit, az történt ugyanis, hogy korábban a leesett/letört levelet merőlegesen a levél kb. feléig a földbe dugtam egy nagyobb növény mellé és vártam, hogy majd kihajt. Az eldugdosott levelek nagy része így idővel alulról elkezdett rohadni és végül az egész elszáradt. A legritkább esetben nőtt ki egy kis hajtás a levél mellől. Azóta azt találtam ki, hogy a természetet imitálva a leesett levelet nem beledugom a földbe, hanem simán ráfektetem a felületére és csak a levél szárának a végére szórok egy nagyon kevés földet (úgy, ahogy az a Helyhiány című poszthoz tartozó képen látszik). A hajtásos résznél leírtak miatt itt sem öntözök azonnal, hadd induljon el természetes módon a gyökérfejlődés. Érdekes egyébként, de az így kinőtt hajtások az én tapasztalataim szerint nagyon lassan nőnek. Akár egy-egy teljes nyári szezon elmúlhat úgy, hogy a napsütés és a meleg ellenére egy bizonyos fejlődési szakaszon nem lépnek túl, változatlan méretűek maradnak és csak valamikor később indul el a normális ütemű növekedés. Másik érdekesség - bár ezt nem tapasztaltam, csak olvastam róla valahol - hogy az olyan növények esetében mint például az egyik bejegyzésben bemutatott crassula ovata variegata, a hajtásról szaporított növény levelei megőrzik a rózsaszín-fehér csíkokat, míg a levélről szaporított utód szimplán zöld színű lesz. Ennek igazolására nincs egyelőre bizonyítékom, de ki fogom próbálni. Végül pár kép levélről szaporított növendékekről. Az utolsó képet a látványos gyökérfejlődés bemutatása miatt tettem be.

A bejegyzés trackback címe:

https://pozsgas.blog.hu/api/trackback/id/tr92325648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kispozsgás 2011.02.06. 18:28:57

Sziasztok!

Kíváncsian olvastam a szaporításról szóló bejegyzést, én is ugyanezeket a folyamatokat tapasztaltam saját növénykéimnél. Mindig nagy várakozással ültettem el egy-egy levelet, természetesen gondos kertész módjára még vizet is adtam neki, hogy "megfokadjon", aztán néhány nap után csak egy elfonnyadt , majd elrohadt levelet találtam a cserépben. Nagyon szeretném a saját kis pozsgásaimat szaporítani, mert egy nagyon kedves barátom kedveltette meg velem ezeket a növényeket és az a néhány ,ami most van nagyon szépen fejlődik, de én (bár igencsak helyszűkében vagyok) szeretnék még többet, főleg mert kaktuszaim is vannak amiket mindig sikerrel szaporítok.
Tavasszal mindenképpen kipróbálom a hajtásról történő szaporítást, remélem ezzel nem sebzem meg az "anyanövényemet". Addig is gyönyörködöm a saját "neveltjeimben" és a blogon található képekben.

kultakutri 2011.03.04. 20:38:29

Sziasztok!

Én csak nemrég próbáltam ki a levélről történő szaporítást, ráadásul egy szerencsés véletlen folytán :) Itt olvastam először arról, hogy sok pozsgásfaj levélről is szaporítható, de mivel nem volt olyan növényem, amivel kipróbálhattam volna (illetve ha lett volna, sem törtem volna le direkt emiatt levelet), csak elraktároztam az információt, nem követte tett. Aztán, még decemberben, zh-ra készülve az egyetem egyik emeletén az ablakban található növényekre terelődött a tekintetem, illetve egy, a földön heverő, gondolom, takarítás közben véletlen letört levélre. Eszembe jutott, amit itt olvastam, és próba-szerencse alapon hazahoztam a levelet, és befektettem az egyik növény mellé a földbe. Úgy egy hónapig semmi nem történt, aztán egyik este arra lettem figyelmes, hogy valami mintha bújna a levél mellett, mostanra pedig már külön cserépben van, és ekkora a gyerkőc (illetve még nagyobb, már ez a kép is van vagy két hetes - mostanában nem akadt időm olyankor fényképezni, amikor megfelelő fényviszonyok is rendelkezésre álltak hozzá):

img.photobucket.com/albums/v682/Loona/novenyeim/HPIM1140.jpg

Nagyon kis tündér, de sajnos egyelőre gőzöm nincs, kicsoda-micsoda. A feltételezett anyanövényt tüzetesebben megnéztem azóta, illetve csináltam róla egy fényképet, de beazonosítani még nem sikerült. Na, majd egyszer :)

Azóta pedig hasonló úton-módon hozzám került még pár levél, kettőből ki is bújt egy kicsi, de félő, hogy egyikük nem marad meg (akkor cserép és föld hiányában jobb híján egy nagyon ramaty földű növény mellé dugtam be, mert csak ott volt kellő méretű hely, de mikor láttam, hogy kibújt, és valamivel nagyobbra nőtt már, át is ültettem, mert abban a földben nem jósoltam volna neki sok jövőt - az átültetés óta viszont eléggé konyul szegény, lehet, hogy nem éli túl :( ) - szurkoljatok! :)

Más: a blogot még novemberben fedeztem fel, nem sokkal az utolsó post után, és nagyon kellemes órákat szerzett az olvasása. Sajnálom, hogy azóta berekesztődött, és remélem, hogy ez csak azért van, mert így, télen a legtöbb növény pihen, ezért nincs miről írni, de tavasszal újra lesz mit olvasni :)

Üdvözlettel,
kk/Móni
süti beállítások módosítása