Egyik különleges növényemről szól a mai bejegyzés. Ez egy Adromischus cooperi, vagy más néven vaskos májlevél. Dél-Afrikából származó pozsgás, ellentétben a sok crassulámmal ez nem fás, hanem bokros növekedésű.

Érdekes a levelek foltos színe és különleges, lapátszerű formája, végükön a hullámos szegéllyel. Tapasztalataim szerint nem fejlődik túl gyorsan, 3-4 év alatt ekkorára nőtt csak. A pozsgafáim ennyi idő alatt sokkal nagyobbak lettek. Hozzám úgy került, hogy vettem valahol egy crassulát és a cserépben volt egy néhány leveles hajtás, gondolom korábban odakeveredhetett egy mag a crassulám földjébe és közben mire én megvettem, kihajtott. Amikor nagyobb lett, átültettem egy külön cserépbe valamikor 2 éve.

Tavasztól őszig kedveli a kinti tartást és napfényt, de vigyázni kell, mert a túl erős napsütés megégetheti. Az enyémnek is van egy égett levele idén nyárról (teleltetés után későn került ki és hirtelen kapta a direkt napfényt), csak az a képeken nem látszik... :) A földje ugyanaz mint az összes többi pozsgásomé, öntözni is hasonlóan ritkán szoktam, mint a többieket. Az alábbi pár makrón jól látszik az új hajtások szép bordós színe:

Szaporítani szár- vagy levéldugványról a legegyszerűbb, de az ügyesebbek (én pl. nem) megpróbálkozhatnak a magról szaporítással is. Szép és különleges növény, pár egyszerű szabály betartása mellett könnyen és sikerrel tartható. A képek korábban készültek, jelenleg a fürdőszoba ablakában várja a tavaszt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.