Körülbelül két hónapja, az egyik első bejegyzésben írtam egy új szerzeményemről, aminek akkor még nem tudtam a nevét. Azóta az egyik gazlapos (yulduz) segítségével kiderült hogy Sedum sieboldiiról azaz októberkéről van szó. A korábbi posztban arról írtam, hogy letörtem pár hajtásvéget és eldugdostam őket egy kis cserépbe. Akkor azt hittem, hogy hasonlóan könnyen kigyökereznek és fejlődésnek indulnak, mint a többi növényem. Lehet hogy én csináltam rosszul valamit, de nálam valamiért csak mostanában kezdtek új hajtások megjelenni, tehát azt hiszem, hogy az októberke kevésbé bírja a hajtáscsonkról történő szaporítást, mint a crassulák és hasonlók. A két hónapos átmeneti időszak eléggé meg is látszik szegény növényen, az eredeti levelek nagy része elsárgult és/vagy lehullott, sokáig azt hittem, hogy el is fog pusztulni és nem sikerül a szaporítás. Most, 2 hónappal később viszont látszik, hogy nincs semmi gond, egyszerűen csak idő kellett. Az alábbi képeken jól látszik a rengeteg új levélkezdemény, amiből remélhetőleg pár hét vagy hónap múlva egész szép kis növény fejlődik majd ki.

Eredetileg három tő volt, de az egyiket kettétörtem mert feljebb is kezdtek kialakulni a gyökerek, így most négy kis tő van a cserépben. Néhány képen látszanak a legnagyobb növény aljából frissen kifejlődött új hajtások is:

Az októberke egyébként egy japánból származó növény a varjúhájfélék (Crassulaceae) közé tartozik, levelei hármasával, örvösen helyezkednek el. Ideális tartás mellett augusztus és október között rózsaszín virágokat növeszt. Remélem, hogy jövő őszre ezek a tövek is megnőnek annyira, hogy virágozzanak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.