Régen tervezek már egy posztot a növények fotózásáról, de mivel ehhez le kellett fényképeznem a fényképezőgépemet is, szükségem volt egy másikra. Másikat viszont mindig elfelejtettem kérni, így a fotós bejegyzés mindig csúszott. Most viszont végre anyukám gépét is bevonva sikerült elkészíteni a képeket.

Azért terveztem már egy ideje ezt a posztot, mert páran megkérdezték hogy mivel fotózok, mert szépek a képek, főleg a makrók. Hát aki valamilyen különleges, tükörreflexes csodára számított azt ki kell hogy ábrándítsam: a gépem egy 6 éves Nikon Coolpix 5200. Ez egy kis kompakt gép, pár egész jó tulajdonsággal. Annak idején sokáig keresgéltem, mire kiválasztottam. Főleg az volt a szempont, hogy ne legyen túl drága, de legyenek benne azért manuális állítási lehetőségek és az az igazság hogy 2004-ben az 5 megapixel és a 30 fps 640X480 videó hanggal még nagyon jó dolgoknak számítottak. Van egy másik gépem is jelenleg (egy Sony Cybershot W90), de már hónapok óta rossz. Még a blog indítása előtt került szervizbe és azóta is ott van sajnos. Részben emiatt is kezdtem el újra használni ezt a régebbi gépemet, de közben rájöttem hogy ezzel sokkal jobb makrókat lehet készíteni, mert kisebb távolságról is talál fókuszt. Így közelebbi fotókat lehet csinálni, amik sokkal részletgazdagabbak és szebbek. Ami a legjobb viszont, hogy a néhány manuális beállítási lehetőség között szerencsére van egy kézi fókuszterület állítási opció is. Ilyenkor a gép egy 9x11-es mátrixra osztja a területet és kézzel lehet kiválasztani, hogy a kép kb. melyik részére essen a fókusz (azaz melyik pont legyen mindenképpen éles) a 9x11 számú lehetséges terület közül. Ez a funkció jól jön például kisméretű hajtások makrófotózásánál, mert ilyenkor kézzel meghatározható, hogy min legyen a hangsúly egy-egy képen. Autofókusszal ez nem menne, mert ilyenkor a gépek eléggé véletlenszerűen határozzák meg, mi legyen éles (sokszor a legközelebb eső rész).

Az alábbiakban néhány kép látható a gépről (ezeket  az anyukám Olympus FE-250 típusú fényképezőjével csináltam):

Elég viharvert állapotban van egyébként szegény gép, egyszer volt már cserélve garanciában az egész objektív is és az alábbi képen az is jól látszik, hogy celluxszal lehet csak zárva tartani az akkumulátort takaró ajtót, mert valami kis pöcök kitört belőle évekkel ezelőtt (cellux nélkül kiesne az akksi...).

Ja és még annyi, hogy sima SD kártya megy bele az alábbi módon:

A fentiekből látszik, hogy messze nem egy csúcsmodellel csinálom a blogot, jobb lenne nyilván egy tükörreflexes gép, de egyelőre ez is megteszi. Amúgy is szeretem ezt a Nikont, sok dolgot fotóztam már vele az utóbbi években.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.