Annyit emlegettem már a túlöntözést, de eddig nem írtam le hogy én milyen gyakran locsolom a növényeimet. A legfontosabb szabály, hogy bármilyen pozsgást öntözünk is, várjuk meg amíg két öntözés között kiszárad a növény földje. Emellett szerintem a crassulák és hasonló pozsgások öntözési módjait három csoportba lehet sorolni; minden azon múlik, hogy a virágot milyen körülmények között tartjuk.

Az első csoportba az olyan növény tartozik, amit tavasztól őszig szabad levegőn tartunk, ahol naponta legalább pár óráig éri napsütés. A tavaszi/nyári meleg hatására hamarabb kiszárad a föld, ezért a növényünk természetesen gyakoribb öntözést igényel. A nagyobb vízigényhez az is hozzájárul, hogy kint fokozottabb a párolgás mint bent, mivel az időjárás változásai és a nappal és éjszaka közötti hőingadozás miatt sokkal változékonyabb a növény mikroklímája, mint egy szobában tartott pozsgás esetében. Az ilyen növényeimet én hetente meg szoktam locsolni. Soknak tűnik, eleinte én is azt hittem hogy túlöntözés lesz a vége, de nem így lett. A kint tartott növények földje gyorsan kiszárad, elbírják a gyakoribb locsolást. Azt is tapasztaltam, hogy a ritkábban öntözött pozsgásaim  néha megégtek az erős napsütéstől, tehát azt hiszem hogy a megfelelő vízháztartás segít nekik a napsütés elleni védelemben is. Néha kézi vízpermetezővel is szoktam a tövükre és a levelükre fújni egy kevés vizet. Ettől a levelek is tiszták maradnak. Egyrészt esztétikai szempontból, másrészt élettani szempontból is fontos ugyanis, hogy ne legyen sok por a leveleken.

A második csoportba a szobanövényként tartott pozsgásokat sorolom (ide tartoznak azok is, amelyeket tavasztól őszig kint tartottunk, de hűvös teleltető hely híján a fűtött szobában telelnek át). A szobában tartott pozsgásokat nem éri olyan mértékű hőmérséklet és páratartalom változás, mint a kintieket. Emiatt egyrészt később szárad ki öntözés után a föld, másrészt minden anyagcsere-folyamat lelassul kicsit. Ha egy ilyen növényt heti rendszerességel locsolnánk, hamar jelentkeznének a túlöntözés tünetei (először a látszólag egészséges növény szép, feszes levelei elkezdenek tömegesen lehullani, majd a növény alulról rothadni kezd, végül elpusztul, ha nem teszünk semmit). Nagyon kell tehát vigyázni, hogy ne locsoljunk addig, amíg nedves a föld. Csalóka lehet, ha a virágföld felső része már száraz, de az alsóbb rétegek a gyökér körül még vizesek. Ezért kell legalább 2-3 hetet várni a bent tartott növények két öntözése között. Emellett természetesen a fűtőtest közelsége is befolyásoló tényező lehet, mert a melegebb környezetben hamarabb kiszáradhat a föld. Túl közel azért ne tegyük őket radiátorhoz, mert nem szeretik a nagyon meleget. Megéghetnek, elhullathatják a leveleiket, vagy akár el is pusztulhatnak tőle.

A harmadik csoportba a hideg helyiségben (+5 fok fölötti hőmérséklet mellett) átteleltett növények tartoznak. Ilyet még nem csináltam eddig, ezért csak azt mondom el amit tudok róla. Elvileg a hideg miatt lelassul a növények anyagcseréje és ezért szinte semmi öntözést nem igényelnek a tél folyamán. 1-2-szer azért meg kell őket locsolni szerintem, de olyan hideg közegben könnyen túlöntözhetjük őket. Idén fogom én is először kipróbálni a pincében teleltetést egy pár kaktusszal, crassulával. Nem merem mindet levinni, de ha működik akkor jövőre az összes ott telel majd át. Addig is a többség egyelőre a szobában marad tavaszig.

Az öntözéshez kapcsolódik még, hogy tavasztól őszig minden harmadik locsolásnál hozzá szoktam keverni az öntözővízhez a Substral kaktuszoknak/pozsgásoknak való tápoldatából egy keveset. Elvileg erre szükségük van, bár én nem vettem észre különösebben semmi változást ahhoz képest, amikor még nem adtam. Bár lehet, hogy ha nem adnám, akkor hiányozna.

Az egyik következő bejegyzésben arról írok majd, hogy mi a teendő túlöntözéskor.

Megint eltelt 5 nap és kijelenthetjük, hogy látványos a változás. A levelek jóval teltebbek és fényesebbek, egyértelműen javul a növény állapota. De beszéljenek inkább helyettem a képek:

Kedves olvasók! Arra gondoltam, hogy talán nem csak én fényképezem a növényeimet és talán nem lenne rossz ötlet felkérni titkeket, akik a blogot olvassátok, hogy bátran küldjetek képeket a saját pozsgásaitokról. Szóval ha van olyan képetek, amit szívesen megmutatnátok itt a blogon, akkor küldjétek el a spottedemail@gmail.com címre és én folyamatosan posztolom majd őket. Sőt, ha sok képet küldtök, csinálhatunk szavazást hét képe, hónap képe, stb. témákban. Ha van kedvetek, a kép mellé írjatok pár sort magatokról (pl. név, nicknév, lakóhely, stb.), vagy a képen szereplő növényről, vagy bármiről. Elő hát a gépeket és fotózzatok, küldjetek! :)

Egy korábbi posztban már leírtam egyszer, hogy engem a crassulákban és a hasonló pozsgásokban a gyors fejlődésük fogott meg. Az ember elkezd nevelni egy ilyen növényt és hamar viszontlátja a munkája, törődése eredményét. Írtam azt is, hogy a gyors regenerálódás is hasonlóan vonzó tulajdonság, mivel a gyakorlatlan növénykedvelők számára ideális lehet a hibázás lehetősége, azaz hogy egy-egy tartásbeli hiba (leggyakrabban a túlöntözés) nem feltétlenül végzetes, sőt - időben felismerve - teljes mértékben visszafordítható.

Ezek mellett a harmadik olyan jellemző, ami miatt a crassulák mellett ragadtam az egyszerű szaporítás. A szaporítás három módon lehetséges:

- magról (erről a módszerről nem fogok írni, mivel nincs ilyen tapasztalatom és a blog pont arról szól ugyebár, hogy én mit és hogyan csinálok/csináltam a pozsgásaim nevelgetése során)

- hajtásról

- és levélről

A hajtásról történő szaporítás meglehetősen egyszerű. Hajtás alatt esetünkben olyan növénydarabot értek, ami legalább 2-4 levelet tartalmaz egy szárszakaszon. Ilyen hajtást úgy kapunk, ha letörjük egy nagyobb, fejlettebb növényről, amelyet szaporítani szeretnénk. Így a hajtásunk alján lesz egy szárcsonk, amelyből a későbbiekben a gyökérzet fejlődik majd ki. Ha megvan a letört hajtásunk, akkor akár azonnal is eldughatjuk egy kis cserép földbe, de újabban arra jöttem rá, hogy ha nem ültetjük el azonnal, hanem pár napig úgy hagyjuk letéve a cserép mellé vagy akárhová, illetve ha elültetjük bár, de néhány napig nem öntözzük meg, akkor a vízhiány hatására korábban beindul a gyökérképződés. Az azonnal elültetett és öntözött növény esetében ez több időt vesz igénybe. Hajlamosak vagyunk ugyanis a frissen ültetett hajtásunkat jól meglocsolni, "hogy hamar megnőjön". Sok esetben azonban éppen ellenkező hatást érünk el, mert a kis szárcsonkunk ami a földbe került az ültetés után, hamar elrohadhat, jelentősen lelassítva ezzel az új növényke fejlődésének beindulását. Az alábbi képen látszik, hogy nálam hogyan fest egy ilyen hajtásról szaporított óvoda.

A levélről történő szaporítás szerintem lassabb és egy kicsit kockázatosabb. Bár az igazat megvallva mostanában már nem annyira esetleges, hogy egy-egy leveles szaporítási kísérletem sikeres lesz-e vagy nem. Régebben valószínűleg rosszul csinálhattam valamit, az történt ugyanis, hogy korábban a leesett/letört levelet merőlegesen a levél kb. feléig a földbe dugtam egy nagyobb növény mellé és vártam, hogy majd kihajt. Az eldugdosott levelek nagy része így idővel alulról elkezdett rohadni és végül az egész elszáradt. A legritkább esetben nőtt ki egy kis hajtás a levél mellől. Azóta azt találtam ki, hogy a természetet imitálva a leesett levelet nem beledugom a földbe, hanem simán ráfektetem a felületére és csak a levél szárának a végére szórok egy nagyon kevés földet (úgy, ahogy az a Helyhiány című poszthoz tartozó képen látszik). A hajtásos résznél leírtak miatt itt sem öntözök azonnal, hadd induljon el természetes módon a gyökérfejlődés. Érdekes egyébként, de az így kinőtt hajtások az én tapasztalataim szerint nagyon lassan nőnek. Akár egy-egy teljes nyári szezon elmúlhat úgy, hogy a napsütés és a meleg ellenére egy bizonyos fejlődési szakaszon nem lépnek túl, változatlan méretűek maradnak és csak valamikor később indul el a normális ütemű növekedés. Másik érdekesség - bár ezt nem tapasztaltam, csak olvastam róla valahol - hogy az olyan növények esetében mint például az egyik bejegyzésben bemutatott crassula ovata variegata, a hajtásról szaporított növény levelei megőrzik a rózsaszín-fehér csíkokat, míg a levélről szaporított utód szimplán zöld színű lesz. Ennek igazolására nincs egyelőre bizonyítékom, de ki fogom próbálni. Végül pár kép levélről szaporított növendékekről. Az utolsó képet a látványos gyökérfejlődés bemutatása miatt tettem be.

Bár csak 20-án posztoltam a kezdő képet a pórul járt hajtásról, a kiindulási kép 18-án, szombaton készült. 5 nap telt el tehát és már látszanak a gyógyulás jelei. Látható, hogy a levelek kevésbé gyűröttek és kezd tartásuk lenni, ahogy fokozatosan visszatér a normális szintű turgor. Egyébként ugyanolyan körülmények között tartom ezt a növényt is mint a többieket, azaz egyelőre még kint az erkélyen, mert napközben jó meleg napsütés van, ami segít a regenerálódásban. Éjszaka pedig egyelőre nincs annyira hideg, hogy a teljes állományt beköltöztessem. Az alábbiakban tehát a képek. Csináltam egy makrót is, hogy közelről jobban látsszon az ilyen állapotban lévő levél felülete. Pár nap múlva újra visszanézünk, hogy tovább javult-e a helyzet.

Ma bemutatom az egyik kedvenc növényemet, egy crassula ovata variegata-t. Ez volt az egyik első pozsgásom, és a története is érdekes: 2007. augusztusában (pár hónappal azután, hogy a legelső pozsgásomat beszereztem) nászúton voltunk a feleségemmel Spanyolországban, Torremolinos-ban. Több növényem is erről a nászútról származik, mivel ott úton-útfélen nőnek a crassula-félék és én persze összeszedtem pár hajtást. A történet tehát annyi, hogy az egyhetes nászút alatt a városban sétalgatva minden nap elhaladtunk egy erkély előtt, amin volt pár kaktusz és az egyik cserépben ott volt a címben szereplő növény is elég lerobbant, alulöntözött, kókadt állapotban. Én sajnáltam, is tetszett is, szerettem is volna ilyet mert még nem volt, de elvenni nem akartam. Végül az utolsó nap köztes megoldásként mégis letörtem belőle egy kis 4 leveles hajtást, amit itthon elültettem. Azóta, tehát az elmúlt 3 évben ekkorára nőtt úgy, hogy már háromszor vágtam le róla hajtást szaporítás céljából:

Szép rózsaszín és fehér csíkos, hegyes levelei vannak, ettől eltekintve szerkezetileg megegyezik a "hagyományos" crassula ovata-val vagy a crassula argentae-vel, ezért hasonló tartást is igényel. Ez a harmadik nyara; idén is és tavaly is egész nyáron kint volt az erkélyen, ahol a nap nagy részében érte a napsütés. Emiatt szépen be is sötétedtek rajta a rózsaszín csíkok (2008 nyarát még szobában - de ablakban - töltötte, mert ahol akkor laktunk, nem volt erkély).

A közvetlen napsütésnek kitett kültéri tartás (ami a legideálisabb tartási forma tavasztól őszig) titka egyébként annyi (ezt pl. a saját káromon tanultam meg), hogy beltéri teleltetés után viszonylag korán, de természetesen már fagymentes időszakban tegyük ki a növényt, hogy fokozatosan szokjon vissza az egyre intenzívebb közvetlen, természetes fényhez. Ha sokat várunk és csak később, május-júniusban tesszük ki, akkor könnyen előfordulhat, hogy a leveleket megpörköli az erős napsütés. Pár kép még a szép levelekről:

Rövid poszt, csak gondoltam megmutatom mit szereztem. A hétvégén kaptam ezt a három kis hajtást és el is ültettem őket ebbe a kis cserépbe. Amikor majd megnő, nem fa szerkezetű lesz mint a növényeim többsége, hanem bokros futó virág, aminek sok lelógó és nem elágazó szára van. Ha valaki tudja, hogy pontosan mi is ennek a fajtának a neve, írja meg bátran.

A pozsgás növények (pl. a crassula argentea) egyik legszembetűnőbb tulajdonsága a gyors és jól látható fejlődés. Egyebek mellett nekem is ez tetszett meg bennük, amikor elkezdtem a tartásukkal foglalkozni. A gyors növekedésnél sokkal érdekesebb viszont a gyors regenerálódás valamilyen stresszhatást (vízhiány, túlöntözés, törés, napégés, stb.) követően.

A vízhiánynál maradva, mint minden más növényen, a pozsgásokon is előbb-utóbb (nyilván inkább utóbb) megjelennek a vízhiány jelei, pl. a papírvékony, tartás nélküli, kókadt levelek, lelógó ágak, a fokozott gyökérfejlődés. A vízhiányos növény helyrepofozása fotós dokumentálás szempontjából hálás téma, mert aránylag gyors és igen látványos a változás. Ezt bizonyítandó, egy kis sorozatot indítok ma útjára, aminek a főszereplője egy kicsi, majdnem elszáradt növénydarab.  Az alábbi képen látható leveles ágdarabbal az történt, hogy miután véletlenül letörhetett az egyik növényemről, fennakadt a lomb közepén és csak véletlenül vettem észre, valószínűleg hetekkel később.

Jól látható, hogy jelen van az összes fent felsorolt vízhiány-tünet, különösen érdekes megfigyelni az időközben növesztett gyökérzetet. Az ilyen típusú növények szívósságát bizonyítja viszont, hogy ennyi idő és nulla víz után még mindig élő, regenerálható egyedünk van. Szóval miután véletlenül megtaláltam az ágacskát, a hétvégén elültettem, meglocsoltam és most várok. A terv a következő: néhány naponta posztolok majd egy-egy képet, hogy követhető legyen a változás. A nyitó állapot tehát ez: 

Remélem, hogy hamar összeszedi magát...bár az eddigi tapasztalatok alapján optimista vagyok. :)

Ahogyan korábban írtam, nincs túl sok helyem a növények tárolására, ezért néha elajándékozok egy-egy darabot. A gyűjteményem alapvetően egy nagy crassula ovata leszármazottaival indult (erről majd részletesen, képekkel később). Rengeteget szaporítottam annak idején, mivel az az elvem, hogy letört növénydarabot nem dobok ki. Ennek eredményeként elég sok, viszonylag nagy, egyforma típusú növényem lett az elmúlt néhány évben. Mivel van a környezetemben egy-két ismerős/barát/rokon, aki hozzám hasonlóan érdeklődik a pozsgás növények iránt, az ilyen többlet növényeket nekik passzolom át alkalmanként. Ma is ez történt. A feleségem nagymamájáékhoz jöttünk el látogatóba és itt lakik a feleségem unokatestvére is, akinek szintén sok kaktusza/pozsgása van. Már régóta ígérem neki, hogy kap tőlem crassula-t, ma végre meg is kapta. Egy négy növényből álló csapatot hoztam neki. 3 évig egy cserépben nőttek, de most szétszedtük őket 4 külön cserépbe.

A cserepek alján látható egy-egy letört levél a szállítás következménye... Az ilyen letört leveleket, hajtásokat mindig eldugom egy nagyobb növény mellé, hogy kihajtsanak, most is ezért tettük őket a cserepek aljára. A levélről, hajtásról történő szaporításról később egy teljes bejegyzésben írok majd.

Üdv mindenkinek. Körülbelül most sikerült a blogot olyan állapotba hoznom, hogy nagyjából vállalhatóan néz ki, ezért úgy döntöttem, elkezdem a posztolást.

Nincs különösebb célom a bloggal, pozsgás-szakértő sem vagyok, egyszerűen csak kb. 3 és fél éve elkezdtem velük foglalkozni, és hobbivá vált. Úgy gondoltam, hogy bemutatom én hogy csinálom, hátha vannak mások is, akiket a hozzám hasonló amatőr műkedvelő szintjén érdekel ez a téma.

Folyamatosan igyekszem egyre több féle növényt összegyűjteni és a meglévőket is szaporítom olykor. Sajnos nincs fóliasátram, üvegházam, stb.; az erkélyünkön tartom a növényeket, de szerencsére az erkély nagy, sokat süt rá a nap, ezért ideális hely a pozsgások tartásásra.

Kezdetnek egyelőre ennyi, kedvcsinálónak itt egy kép az egyik 3 éves példányról.

Itt hamarosan egy blog indul a pozsgás növényeimről.