Bő egy év telt el, mióta utoljára posztoltam valamit a blogra. Ennek okai részben a tavaly tavaszig tartó "uborkaszezon" azaz a teleltetés volt (ami alatt nem sok érdekes dolog történik a növényekkel). Másrészt pedig tavaly nyáron megszületett a második lányom, így még az eddiginél is kevesebb időm maradt a fotózásra/blogírásra. Most viszont - bár újra eljött a teleltetés viszonylag eseménytelen időszaka - úgy döntöttem, hogy megpróbálom feléleszteni a blogot. Hogy miért? Nem is tudom. Fontos nekem is, és bízom benne, hogy van egy-két olvasó is, akinek szintén az.

A mai poszt apropója, hogy 4 év alatt először most 4 crassulám is virágot hozott! Gyönyörű, kis csillag alakú, fehér virágok nyílnak mindenfelé.

A virágzás egyik oka, hogy elég idősek ehhez (4 évesek, mivel a kezdetektől megvannak). A másik ok a folyamatos időhiányomhoz kapcsolódik. Ősszel nem nagyon értem rá beköltöztetni őket és elég sokáig kint maradtak az erkélyen, majdnem sikerült megvárni a fagyokat. A crassulák virágzása az ideális tartás egyik jele. Az ideális tartásnak pedig része a hűvösben/világosban való teleltetés, amire nekem nincs lehetőségem, ahogyan azt már korábban is írtam. Kevés kivétellel nálam sajnos szobahőmérsekleten telelnek a növények, csak néhány kaktusz van a félhomályos és hideg pincében. Ennek ellenére az elhúzódott költöztetés miatt a kinnmaradt crassulák mégis izelítőt kaphattak a megfelelő hűvös tartásból és az életkoruk mellett ennek tulajdonítom a tömeges virágzást.

Nem volt időm sok képet készíteni, egyelőre csak ez egyik virágot tudtam lefotózni. Ez a crassula, ahogyan már írtam 4 éves és a 2007-es, Spanyolországban töltött nászutamon letört növényből fejlődött ekkorára:

DSCN9158_.jpg

Itt csak egy helyen nőtt virág, nem is nagyon látszik ilyen messziről, menjünk hát közelebb:

Régen tervezek már egy posztot a növények fotózásáról, de mivel ehhez le kellett fényképeznem a fényképezőgépemet is, szükségem volt egy másikra. Másikat viszont mindig elfelejtettem kérni, így a fotós bejegyzés mindig csúszott. Most viszont végre anyukám gépét is bevonva sikerült elkészíteni a képeket.

Azért terveztem már egy ideje ezt a posztot, mert páran megkérdezték hogy mivel fotózok, mert szépek a képek, főleg a makrók. Hát aki valamilyen különleges, tükörreflexes csodára számított azt ki kell hogy ábrándítsam: a gépem egy 6 éves Nikon Coolpix 5200. Ez egy kis kompakt gép, pár egész jó tulajdonsággal. Annak idején sokáig keresgéltem, mire kiválasztottam. Főleg az volt a szempont, hogy ne legyen túl drága, de legyenek benne azért manuális állítási lehetőségek és az az igazság hogy 2004-ben az 5 megapixel és a 30 fps 640X480 videó hanggal még nagyon jó dolgoknak számítottak. Van egy másik gépem is jelenleg (egy Sony Cybershot W90), de már hónapok óta rossz. Még a blog indítása előtt került szervizbe és azóta is ott van sajnos. Részben emiatt is kezdtem el újra használni ezt a régebbi gépemet, de közben rájöttem hogy ezzel sokkal jobb makrókat lehet készíteni, mert kisebb távolságról is talál fókuszt. Így közelebbi fotókat lehet csinálni, amik sokkal részletgazdagabbak és szebbek. Ami a legjobb viszont, hogy a néhány manuális beállítási lehetőség között szerencsére van egy kézi fókuszterület állítási opció is. Ilyenkor a gép egy 9x11-es mátrixra osztja a területet és kézzel lehet kiválasztani, hogy a kép kb. melyik részére essen a fókusz (azaz melyik pont legyen mindenképpen éles) a 9x11 számú lehetséges terület közül. Ez a funkció jól jön például kisméretű hajtások makrófotózásánál, mert ilyenkor kézzel meghatározható, hogy min legyen a hangsúly egy-egy képen. Autofókusszal ez nem menne, mert ilyenkor a gépek eléggé véletlenszerűen határozzák meg, mi legyen éles (sokszor a legközelebb eső rész).

Az alábbiakban néhány kép látható a gépről (ezeket  az anyukám Olympus FE-250 típusú fényképezőjével csináltam):

Körülbelül két hónapja, az egyik első bejegyzésben írtam egy új szerzeményemről, aminek akkor még nem tudtam a nevét. Azóta az egyik gazlapos (yulduz) segítségével kiderült hogy Sedum sieboldiiról azaz októberkéről van szó. A korábbi posztban arról írtam, hogy letörtem pár hajtásvéget és eldugdostam őket egy kis cserépbe. Akkor azt hittem, hogy hasonlóan könnyen kigyökereznek és fejlődésnek indulnak, mint a többi növényem. Lehet hogy én csináltam rosszul valamit, de nálam valamiért csak mostanában kezdtek új hajtások megjelenni, tehát azt hiszem, hogy az októberke kevésbé bírja a hajtáscsonkról történő szaporítást, mint a crassulák és hasonlók. A két hónapos átmeneti időszak eléggé meg is látszik szegény növényen, az eredeti levelek nagy része elsárgult és/vagy lehullott, sokáig azt hittem, hogy el is fog pusztulni és nem sikerül a szaporítás. Most, 2 hónappal később viszont látszik, hogy nincs semmi gond, egyszerűen csak idő kellett. Az alábbi képeken jól látszik a rengeteg új levélkezdemény, amiből remélhetőleg pár hét vagy hónap múlva egész szép kis növény fejlődik majd ki.

Először is elnézést kérek azon kevesektől akik olvassák a blogot amiért egy ideje nem láttak itt új posztot, de különböző okok miatt az utóbbi két hét nálam blogolás terén kimaradt. Pedig nekem is hiányzott már mert szeretek bíbelődni a fotózással és a bejegyzésekkel, de sajnos mostanában így jött össze. Ígérem viszont, hogy megint rendszeresen lesznek új bejegyzések, megpróbálom úgy szervezni a dolgaimat hogy mindenre jusson időm.

De elég is a magyarázkodásból, lássuk a mai posztot. Akit érdekel a blog témája, valószínűleg sejti, milyenek azok a "szukkulens mixek" amikre a cím utal, biztosan látott már virágboltban ilyeneket. Azokra a giccses kompozíciókra gondolok, amikor több különböző pozsgást (pl. egy crassulát és még 3-4 másik féle szukkulens növényt) összeraknak (vagy inkább összeerőltetnek) egy tálba, vagy valami lehetetlen formájú edénybe. Mellétesznek még ezt-azt (kis szobrot, szökőkutat, gyertyát, követ, egyebeket), aztán vagy körbeszórják őket fehér kaviccsal "mert az úgy szép" (igaz, hogy a föld sokkal később szárad ki tőle és észrevétlenül is túlöntözhetjük a növényeket), vagy olyan kicsi helyre sűrítik be őket, ahol - ha növekedést feltételezünk - hosszú távon a gyökereknek sem lesz elég helye, és a növények sem férnek majd el egymástól. Nekem ezek a giccses bigyók egyrészt nyilvánvalóan nem tetszenek, mert nem tartom őket esztétikusnak, másrészt pedig azt gondolom, hogy csak a növények kínzására alkalmasak. Szerintem ezekkel leginkább olyan hozzá nem értő vásárlókat akarnak megcélozni, akik főleg ajándékként veszik őket vagy akiket nem nagyon érdekel, hogy meddig maradnak meg az ilyen módon árusított pozsgások. Olyanok vesznek ilyet szerintem, akiknek elég ha ideig-óráig szépen mutatnak a polcon vagy az iroda asztalán ezek a kis "összeállítások", mert abban biztos vagyok hogy az eredeti formában, átültetés nélkül nem bírják sokáig a növények.

Ma viszont én is egy lettem a fent leírt vásárlók közül...persze teljesen más okokból. Elmentem virágot venni a feleségemnek és a virágboltban láttam meg az alábbi képen látható dolgot egy polcon:

Korábban azt ígértem, hogy írok még a Mihály-napi vásárról. Természetesen nem az egész vásárra gondoltam, hanem azokra az ott pozsgásokat/kaktuszokat árusító gyűjtőkre, akiktől az egyik korábbi posztban bemutatott növényeket vettem...őszintén szólva én csak emiatt mentem oda, a többi áru nem igazán érdekelt, a kézműves standokat néztem még meg.

Igyekeztem végigjárni a vásár egész területét, hogy megtaláljak minden pozsgás árust, mivel mindenképpen szerettem volna pár új növényt. Amennyire én meg tudtam állapítani, két tulaj volt kint több standdal, én legalábbis csak náluk vásároltam és nem is láttam többet.

Az egyikük egy fóti gyűjtő, Szabados Attila. Ő több standdal is kint volt, én kettőnél vásároltam. Rengeteg növénye volt, hatalmas választék. A kínálat az alábbi képeken látható:

Lassan máshogy kellene elnevezni ezeket a posztokat, mert ahogy az alábbi képekből is látszik, a megfigyelt növényünk most már minden, csak nem vízhiányos. Legutóbb azt írtam, hogy valószínűleg a csúcshajtás növekedése lesz a legközelebbi változás és ez így is lett. Képek:

Egyik különleges növényemről szól a mai bejegyzés. Ez egy Adromischus cooperi, vagy más néven vaskos májlevél. Dél-Afrikából származó pozsgás, ellentétben a sok crassulámmal ez nem fás, hanem bokros növekedésű.

Érdekes a levelek foltos színe és különleges, lapátszerű formája, végükön a hullámos szegéllyel. Tapasztalataim szerint nem fejlődik túl gyorsan, 3-4 év alatt ekkorára nőtt csak. A pozsgafáim ennyi idő alatt sokkal nagyobbak lettek. Hozzám úgy került, hogy vettem valahol egy crassulát és a cserépben volt egy néhány leveles hajtás, gondolom korábban odakeveredhetett egy mag a crassulám földjébe és közben mire én megvettem, kihajtott. Amikor nagyobb lett, átültettem egy külön cserépbe valamikor 2 éve.

Tavasztól őszig kedveli a kinti tartást és napfényt, de vigyázni kell, mert a túl erős napsütés megégetheti. Az enyémnek is van egy égett levele idén nyárról (teleltetés után későn került ki és hirtelen kapta a direkt napfényt), csak az a képeken nem látszik... :) A földje ugyanaz mint az összes többi pozsgásomé, öntözni is hasonlóan ritkán szoktam, mint a többieket. Az alábbi pár makrón jól látszik az új hajtások szép bordós színe:

Többszöri halasztás után végül tegnap este sikerült lepakolnom a kaktuszaimat és pár egyebet a pincébe. Társasházban lakunk, a pince a lépcsőházból nyílik, a szomszédok szerint zárt ablakkal simán áttelelnek benne a kaktuszok. Hát kíváncsi vagyok. Folyamatosan ellenőrzöm majd őket, nem szeretném ha megfagynának vagy ilyesmi. A kaktuszok ugyanis főleg a feleségem növényei, szóval nem örülne, ha valami bajuk esne... :)

Pár kép a pincéről és a kaktuszokról:

Átültetés és virágföld

2010.10.13. 14:23

Régen tervezek már egy bejegyzést a megfelelő virágföldről és a növények átültetéséről. Az előző posztban szereplő új szerzemények rendezgetése jó apropó volt, hogy végre erről is írjak. Szerencsére ma is szép volt az idő, az erkélyen is lehetett ültetni/fotózni.

Először is, amit én csináltam nem egészen szabályos, mivel átültetni tavasszal szoktunk. A növények méretéből azonban látszik, hogy túl nagyok már azokhoz a kicsi műanyag edényekhez, amikben vettem őket. A gyökereik alig fértek már el és nem akartam, hogy tavaszig kínlódjanak azon a kis helyen. Vegyes méretű pozsgásokat vettem a vásárban, de csak az alábbi képen látható nagyobbakat ültettem át:

Annak ellenére, hogy alig van helyem a teleltetéshez a lakásban, vasárnap sikerült még tovább nehezíteni a dolgomat. Vasárnap kint voltunk a Mihály-napi vásárban, és az alábbi csapattal bővítettem a gyűjteményt...

Fotó egyik oldalról:

Fotó másik oldalról:

A vásárról és az új szerzemények további sorsáról később bővebben írok.

 

HuJani nevű olvasóm küldte a napokban ezt a szép képet virágzó Stapelia grandiflora-járól. Köszönet érte.

 

Nem hiszem hogy bárki is számolná, de 23 napja kezdődött pórul járt növényünk megfigyelése. Azért tartunk mégis csak a 19. napnál a posztban, mert a képek szerdán készültek és azóta a költöztetés foglalta le a virágokkal és a bloggal töltött időmet. Ha megnézzük a képeket, látszik hogy körülbelül az alábbi változások történtek:

- Az eddig rugalmatlanabb, gyűröttebb alsó levelek is szinte teljesen visszanyerték eredeti formájukat.

- A növény már oly módon is reagál a napsütésre, hogy a szára elkezdett a fény irányába dőlni.

A csúcshajtás még változatlan, de rövidesen biztosan növekedésnek indul, ezzel folytatódik majd a fejlődés. Remélem, hogy a következő alkalommal már a képeken is látszani fog a változás...bár most hogy az összes zöldség bekerült a lakásba (ez konkrétan a fürdőszoba ablakába), nem tudom mennyire viseli majd meg őket az eddigi változatos, magas hőingadozásos klímát felváltó állandóan 20 fok körüli hő odabent. Az eddigi években nem volt ezzel gond, csak máskor nem vártam ilyen sokáig a költöztetéssel és így hőmérséklet szempontjából nem volt ekkora a kontraszt egyik napról a másikra mint most. Mindegy, néhány nap múlva kiderül. És akkor a képek:

A teleltetés úgy tűnik begyűrűzik a munkahelyemre is: így néz ki az irodám költöztetés után, és ez még nem a végleges állapot...van még pár zöld, aminek itt lesz a helye a télen. :)  Nem örülök hogy így van, de valahová tennem kell őket. Mindenesetre a kollégáknak tetszik, azt mondják szebb lett így az iroda. Ezzel mondjuk nem tudok vitatkozni. :) A képek azért ilyen minőségűek, mert csak mobil van nálam, azzal csináltam őket.

A költözés képekben

2010.10.07. 14:36

Ahogy már említettem, tegnap este - eléggé ad hoc jelleggel - lezajlott a költözés első fázisa (az erkélyről a nappaliba). Itt vannak az előtte/utána fotók.

Ez tehát az erkély, ahol tavasztól őszig fejlődnek, sütkéreznek a zöldségek. Itt zajlik minden, ez a hely az egész virágozós móka lelke. Ezért is esik most rosszul, hogy megint ősz van és költözni kell... 

És így néz ki az erkély most. Lehangoló, nem? :( A kaktuszokat kint hagyom még pár napig, aztán szerintem lemennek a pincébe. Van még több kaktusz is, csak azok lemaradtak a képről. :)

Végül pedig az ideiglenes menekültszállás a nappaliban. Tegnap késő este eddig jutottam a pakolással, majd ma este szétpakolom őket a benti ablakpárkányokra, világos helyekre, stb. Párat pedig beviszek az irodába. Ahogy korábban már írtam, sajnos nincs 10-15 fokos hőmérsékletű teleltető helyiségem, így ez a kényszermegoldás marad. A helyhiány miatt néhány nagyobb példány már most is az irodában van. Nemsokára ottani képeket is mutatok.

 

Akármennyire is nem akartam még, végül tegnap este behoztam az összes zöldséget az erkélyről. Féltem, hogy túl hideg lesz az éjszaka. Nem szeretem ezt az időszakot, mert ilyenkor nem tudom őket megfelelően teleltetni. 10-15 fok kellene a crassuláknak és hasonlóknak, de nekem vagy a lakás és az iroda jöhet szóba téli szállás gyanánt (21-23 fok), vagy a pince (télen akár 5 fok alá is megy a hő). A pincébe semmiképpen nem teszem őket, legfeljebb csak a néhány kaktuszomat, így marad a lakás. Mondjuk az utóbbi években is így volt, nem is volt semmi gond a növényekkel, kibírták a telet. Persze virágzásra nem is számítok ilyen körülmények között, mert ahhoz kellene az alacsonyabb teleltetési hőmérséklet. A probléma inkább az egyre nagyobb helyhiány a lakásban ilyenkor, mert a gyűjtemény azért folyamatosan bővül persze. :) Ma még teszek fel képeket az ideiglenes állapotokról.

Valamikor majdcsak ideér a tavasz... :S