Bő egy év telt el, mióta utoljára posztoltam valamit a blogra. Ennek okai részben a tavaly tavaszig tartó "uborkaszezon" azaz a teleltetés volt (ami alatt nem sok érdekes dolog történik a növényekkel). Másrészt pedig tavaly nyáron megszületett a második lányom, így még az eddiginél is kevesebb időm maradt a fotózásra/blogírásra. Most viszont - bár újra eljött a teleltetés viszonylag eseménytelen időszaka - úgy döntöttem, hogy megpróbálom feléleszteni a blogot. Hogy miért? Nem is tudom. Fontos nekem is, és bízom benne, hogy van egy-két olvasó is, akinek szintén az.

A mai poszt apropója, hogy 4 év alatt először most 4 crassulám is virágot hozott! Gyönyörű, kis csillag alakú, fehér virágok nyílnak mindenfelé.

A virágzás egyik oka, hogy elég idősek ehhez (4 évesek, mivel a kezdetektől megvannak). A másik ok a folyamatos időhiányomhoz kapcsolódik. Ősszel nem nagyon értem rá beköltöztetni őket és elég sokáig kint maradtak az erkélyen, majdnem sikerült megvárni a fagyokat. A crassulák virágzása az ideális tartás egyik jele. Az ideális tartásnak pedig része a hűvösben/világosban való teleltetés, amire nekem nincs lehetőségem, ahogyan azt már korábban is írtam. Kevés kivétellel nálam sajnos szobahőmérsekleten telelnek a növények, csak néhány kaktusz van a félhomályos és hideg pincében. Ennek ellenére az elhúzódott költöztetés miatt a kinnmaradt crassulák mégis izelítőt kaphattak a megfelelő hűvös tartásból és az életkoruk mellett ennek tulajdonítom a tömeges virágzást.

Nem volt időm sok képet készíteni, egyelőre csak ez egyik virágot tudtam lefotózni. Ez a crassula, ahogyan már írtam 4 éves és a 2007-es, Spanyolországban töltött nászutamon letört növényből fejlődött ekkorára:

Itt csak egy helyen nőtt virág, nem is nagyon látszik ilyen messziről, menjünk hát közelebb:

Régen tervezek már egy posztot a növények fotózásáról, de mivel ehhez le kellett fényképeznem a fényképezőgépemet is, szükségem volt egy másikra. Másikat viszont mindig elfelejtettem kérni, így a fotós bejegyzés mindig csúszott. Most viszont végre anyukám gépét is bevonva sikerült elkészíteni a képeket.

Azért terveztem már egy ideje ezt a posztot, mert páran megkérdezték hogy mivel fotózok, mert szépek a képek, főleg a makrók. Hát aki valamilyen különleges, tükörreflexes csodára számított azt ki kell hogy ábrándítsam: a gépem egy 6 éves Nikon Coolpix 5200. Ez egy kis kompakt gép, pár egész jó tulajdonsággal. Annak idején sokáig keresgéltem, mire kiválasztottam. Főleg az volt a szempont, hogy ne legyen túl drága, de legyenek benne azért manuális állítási lehetőségek és az az igazság hogy 2004-ben az 5 megapixel és a 30 fps 640X480 videó hanggal még nagyon jó dolgoknak számítottak. Van egy másik gépem is jelenleg (egy Sony Cybershot W90), de már hónapok óta rossz. Még a blog indítása előtt került szervizbe és azóta is ott van sajnos. Részben emiatt is kezdtem el újra használni ezt a régebbi gépemet, de közben rájöttem hogy ezzel sokkal jobb makrókat lehet készíteni, mert kisebb távolságról is talál fókuszt. Így közelebbi fotókat lehet csinálni, amik sokkal részletgazdagabbak és szebbek. Ami a legjobb viszont, hogy a néhány manuális beállítási lehetőség között szerencsére van egy kézi fókuszterület állítási opció is. Ilyenkor a gép egy 9x11-es mátrixra osztja a területet és kézzel lehet kiválasztani, hogy a kép kb. melyik részére essen a fókusz (azaz melyik pont legyen mindenképpen éles) a 9x11 számú lehetséges terület közül. Ez a funkció jól jön például kisméretű hajtások makrófotózásánál, mert ilyenkor kézzel meghatározható, hogy min legyen a hangsúly egy-egy képen. Autofókusszal ez nem menne, mert ilyenkor a gépek eléggé véletlenszerűen határozzák meg, mi legyen éles (sokszor a legközelebb eső rész).

Az alábbiakban néhány kép látható a gépről (ezeket  az anyukám Olympus FE-250 típusú fényképezőjével csináltam):

Körülbelül két hónapja, az egyik első bejegyzésben írtam egy új szerzeményemről, aminek akkor még nem tudtam a nevét. Azóta az egyik gazlapos (yulduz) segítségével kiderült hogy Sedum sieboldiiról azaz októberkéről van szó. A korábbi posztban arról írtam, hogy letörtem pár hajtásvéget és eldugdostam őket egy kis cserépbe. Akkor azt hittem, hogy hasonlóan könnyen kigyökereznek és fejlődésnek indulnak, mint a többi növényem. Lehet hogy én csináltam rosszul valamit, de nálam valamiért csak mostanában kezdtek új hajtások megjelenni, tehát azt hiszem, hogy az októberke kevésbé bírja a hajtáscsonkról történő szaporítást, mint a crassulák és hasonlók. A két hónapos átmeneti időszak eléggé meg is látszik szegény növényen, az eredeti levelek nagy része elsárgult és/vagy lehullott, sokáig azt hittem, hogy el is fog pusztulni és nem sikerül a szaporítás. Most, 2 hónappal később viszont látszik, hogy nincs semmi gond, egyszerűen csak idő kellett. Az alábbi képeken jól látszik a rengeteg új levélkezdemény, amiből remélhetőleg pár hét vagy hónap múlva egész szép kis növény fejlődik majd ki.

Lassan máshogy kellene elnevezni ezeket a posztokat, mert ahogy az alábbi képekből is látszik, a megfigyelt növényünk most már minden, csak nem vízhiányos. Legutóbb azt írtam, hogy valószínűleg a csúcshajtás növekedése lesz a legközelebbi változás és ez így is lett. Képek:

Egyik különleges növényemről szól a mai bejegyzés. Ez egy Adromischus cooperi, vagy más néven vaskos májlevél. Dél-Afrikából származó pozsgás, ellentétben a sok crassulámmal ez nem fás, hanem bokros növekedésű.

Érdekes a levelek foltos színe és különleges, lapátszerű formája, végükön a hullámos szegéllyel. Tapasztalataim szerint nem fejlődik túl gyorsan, 3-4 év alatt ekkorára nőtt csak. A pozsgafáim ennyi idő alatt sokkal nagyobbak lettek. Hozzám úgy került, hogy vettem valahol egy crassulát és a cserépben volt egy néhány leveles hajtás, gondolom korábban odakeveredhetett egy mag a crassulám földjébe és közben mire én megvettem, kihajtott. Amikor nagyobb lett, átültettem egy külön cserépbe valamikor 2 éve.

Tavasztól őszig kedveli a kinti tartást és napfényt, de vigyázni kell, mert a túl erős napsütés megégetheti. Az enyémnek is van egy égett levele idén nyárról (teleltetés után későn került ki és hirtelen kapta a direkt napfényt), csak az a képeken nem látszik... :) A földje ugyanaz mint az összes többi pozsgásomé, öntözni is hasonlóan ritkán szoktam, mint a többieket. Az alábbi pár makrón jól látszik az új hajtások szép bordós színe:

Többszöri halasztás után végül tegnap este sikerült lepakolnom a kaktuszaimat és pár egyebet a pincébe. Társasházban lakunk, a pince a lépcsőházból nyílik, a szomszédok szerint zárt ablakkal simán áttelelnek benne a kaktuszok. Hát kíváncsi vagyok. Folyamatosan ellenőrzöm majd őket, nem szeretném ha megfagynának vagy ilyesmi. A kaktuszok ugyanis főleg a feleségem növényei, szóval nem örülne, ha valami bajuk esne... :)

Pár kép a pincéről és a kaktuszokról:

Régen tervezek már egy bejegyzést a megfelelő virágföldről és a növények átültetéséről. Az előző posztban szereplő új szerzemények rendezgetése jó apropó volt, hogy végre erről is írjak. Szerencsére ma is szép volt az idő, az erkélyen is lehetett ültetni/fotózni.

Először is, amit én csináltam nem egészen szabályos, mivel átültetni tavasszal szoktunk. A növények méretéből azonban látszik, hogy túl nagyok már azokhoz a kicsi műanyag edényekhez, amikben vettem őket. A gyökereik alig fértek már el és nem akartam, hogy tavaszig kínlódjanak azon a kis helyen. Vegyes méretű pozsgásokat vettem a vásárban, de csak az alábbi képen látható nagyobbakat ültettem át:

HuJani nevű olvasóm küldte a napokban ezt a szép képet virágzó Stapelia grandiflora-járól. Köszönet érte.

Nem hiszem hogy bárki is számolná, de 23 napja kezdődött pórul járt növényünk megfigyelése. Azért tartunk mégis csak a 19. napnál a posztban, mert a képek szerdán készültek és azóta a költöztetés foglalta le a virágokkal és a bloggal töltött időmet. Ha megnézzük a képeket, látszik hogy körülbelül az alábbi változások történtek:

- Az eddig rugalmatlanabb, gyűröttebb alsó levelek is szinte teljesen visszanyerték eredeti formájukat.

- A növény már oly módon is reagál a napsütésre, hogy a szára elkezdett a fény irányába dőlni.

A csúcshajtás még változatlan, de rövidesen biztosan növekedésnek indul, ezzel folytatódik majd a fejlődés. Remélem, hogy a következő alkalommal már a képeken is látszani fog a változás...bár most hogy az összes zöldség bekerült a lakásba (ez konkrétan a fürdőszoba ablakába), nem tudom mennyire viseli majd meg őket az eddigi változatos, magas hőingadozásos klímát felváltó állandóan 20 fok körüli hő odabent. Az eddigi években nem volt ezzel gond, csak máskor nem vártam ilyen sokáig a költöztetéssel és így hőmérséklet szempontjából nem volt ekkora a kontraszt egyik napról a másikra mint most. Mindegy, néhány nap múlva kiderül. És akkor a képek:

A teleltetés úgy tűnik begyűrűzik a munkahelyemre is: így néz ki az irodám költöztetés után, és ez még nem a végleges állapot...van még pár zöld, aminek itt lesz a helye a télen. :)  Nem örülök hogy így van, de valahová tennem kell őket. Mindenesetre a kollégáknak tetszik, azt mondják szebb lett így az iroda. Ezzel mondjuk nem tudok vitatkozni. :) A képek azért ilyen minőségűek, mert csak mobil van nálam, azzal csináltam őket.

Ahogy már említettem, tegnap este - eléggé ad hoc jelleggel - lezajlott a költözés első fázisa (az erkélyről a nappaliba). Itt vannak az előtte/utána fotók.

Ez tehát az erkély, ahol tavasztól őszig fejlődnek, sütkéreznek a zöldségek. Itt zajlik minden, ez a hely az egész virágozós móka lelke. Ezért is esik most rosszul, hogy megint ősz van és költözni kell... 

És így néz ki az erkély most. Lehangoló, nem? :( A kaktuszokat kint hagyom még pár napig, aztán szerintem lemennek a pincébe. Van még több kaktusz is, csak azok lemaradtak a képről. :)

Végül pedig az ideiglenes menekültszállás a nappaliban. Tegnap késő este eddig jutottam a pakolással, majd ma este szétpakolom őket a benti ablakpárkányokra, világos helyekre, stb. Párat pedig beviszek az irodába. Ahogy korábban már írtam, sajnos nincs 10-15 fokos hőmérsékletű teleltető helyiségem, így ez a kényszermegoldás marad. A helyhiány miatt néhány nagyobb példány már most is az irodában van. Nemsokára ottani képeket is mutatok.

Akármennyire is nem akartam még, végül tegnap este behoztam az összes zöldséget az erkélyről. Féltem, hogy túl hideg lesz az éjszaka. Nem szeretem ezt az időszakot, mert ilyenkor nem tudom őket megfelelően teleltetni. 10-15 fok kellene a crassuláknak és hasonlóknak, de nekem vagy a lakás és az iroda jöhet szóba téli szállás gyanánt (21-23 fok), vagy a pince (télen akár 5 fok alá is megy a hő). A pincébe semmiképpen nem teszem őket, legfeljebb csak a néhány kaktuszomat, így marad a lakás. Mondjuk az utóbbi években is így volt, nem is volt semmi gond a növényekkel, kibírták a telet. Persze virágzásra nem is számítok ilyen körülmények között, mert ahhoz kellene az alacsonyabb teleltetési hőmérséklet. A probléma inkább az egyre nagyobb helyhiány a lakásban ilyenkor, mert a gyűjtemény azért folyamatosan bővül persze. :) Ma még teszek fel képeket az ideiglenes állapotokról.

Valamikor majdcsak ideér a tavasz... :S

Egyik szép növényemet, egy Crassula ovata Finger Jade-et szeretnék bemutatni a mai bejegyzésben. Nem vagyok benne biztos, hogy jól tudom-e a nevét, de a legtöbb helyen így hivatkoztak rá. Ha tévednék, akkor jelezzétek és javítom.

A Finger Jade szintén a crassula-félék közé tartozik, a leglényegesebb eltérés azonban a levelek formájában van. Látszik, hogy a levelek a hagyományostól eltérő, csőszerű alakot vesznek fel, ujjakra hasonlító formájuk lesz (innen is a név: finger). Sok napsütés hatására a levelek hegyén vörösesbordó felület alakul ki, ami még szebbét teszi a növényt. Tartására az vonatkozik, mint a többi crassuláéra, azaz óvatos öntözés, laza föld, sok napsütés, néha tápoldat. Szépek voltak ma a fények az erkélyen, ezért csináltam róla egy pár képet:

Ezeket pedig még a múlt héten lőttem:

Nemrég írtam, hogy bárki küldhet nekem pozsgás fotót és én majd kiteszem itt a blogon. Tegnapelőtt egy nagyon kedves levelet kaptam Gabor81-től, aki a gazlap.hu-ról talált el ide a blogra. Két szép képet küldött egy Boweia volubilisről: egy távolabbit és egyet, amelyen jól látszanak a virágok. Nagyon köszönöm a képet Gabor81, további jó blogolvasást és virágnevelgetést kívánok.

Továbbra is várom a szép képeket. Küldjetek sokat, hadd tegyem ki őket ide a blogra.

Nem voltunk itthon a hétvégén és szombat éjszaka nagyon hideg volt. A növényeim még mindig az erkélyen vannak, mert bíztam az időjárásban és úgy gondolom hogy a nappali meleg és napfény kell nekik, de most kicsit féltem hogy mit találok amikor hazaérek. Szerencsére nincs semmi bajuk. Valószínűleg nálunk nem volt annyira hideg, mint Nyíregyházán (ahol a hétvégén voltam) és/vagy sokat jelent, hogy nem a földszinten van az erkély, hanem az elsőn. Mindenesetre most megint felmelegedést jósolnak, úgyhogy szerintem a következő hetet még megvárom a költöztetéssel.