A pozsgás növények (pl. a crassula argentea) egyik legszembetűnőbb tulajdonsága a gyors és jól látható fejlődés. Egyebek mellett nekem is ez tetszett meg bennük, amikor elkezdtem a tartásukkal foglalkozni. A gyors növekedésnél sokkal érdekesebb viszont a gyors regenerálódás valamilyen stresszhatást (vízhiány, túlöntözés, törés, napégés, stb.) követően.

A vízhiánynál maradva, mint minden más növényen, a pozsgásokon is előbb-utóbb (nyilván inkább utóbb) megjelennek a vízhiány jelei, pl. a papírvékony, tartás nélküli, kókadt levelek, lelógó ágak, a fokozott gyökérfejlődés. A vízhiányos növény helyrepofozása fotós dokumentálás szempontjából hálás téma, mert aránylag gyors és igen látványos a változás. Ezt bizonyítandó, egy kis sorozatot indítok ma útjára, aminek a főszereplője egy kicsi, majdnem elszáradt növénydarab.  Az alábbi képen látható leveles ágdarabbal az történt, hogy miután véletlenül letörhetett az egyik növényemről, fennakadt a lomb közepén és csak véletlenül vettem észre, valószínűleg hetekkel később.

Jól látható, hogy jelen van az összes fent felsorolt vízhiány-tünet, különösen érdekes megfigyelni az időközben növesztett gyökérzetet. Az ilyen típusú növények szívósságát bizonyítja viszont, hogy ennyi idő és nulla víz után még mindig élő, regenerálható egyedünk van. Szóval miután véletlenül megtaláltam az ágacskát, a hétvégén elültettem, meglocsoltam és most várok. A terv a következő: néhány naponta posztolok majd egy-egy képet, hogy követhető legyen a változás. A nyitó állapot tehát ez: 

Remélem, hogy hamar összeszedi magát...bár az eddigi tapasztalatok alapján optimista vagyok. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.